Húsvét közeledtével – jócselekedetes lisztgyűjtés – Nuznek Katalin
2024.03.20
Alig pislantottunk egyet és máris Húsvét ünnepe következik. Az időjárást tekintve egyre gyakrabban érezhetjük, hogy az ünnepekre jellemző időjárási körülmények felcserélődtek. Karácsonykor napsütés, meleg, húsvétkor havazás, télies hideg. Régen, jól érzékelhető volt, hogy az ünnep közeledtét jelezték a böjti szelek. Az időjárás szeszélyessége is mutatta, hogy már igencsak tavaszodik. Sokszor elhangzik a kérdés ilyentájt, hogy melyik is a legnagyobb ünnepünk? A megkérdezettek többsége rávágja, hogy a karácsony. Hiszen, ha belegondolunk, Jézus születése méltán nagy ünnep, ilyenkor gondolunk a téli örömökre is, így a hóra, az újév ünneplésére és valljuk be, amit a gyerekek a legjobban várnak: a karácsonyfa, az ajándékok és a hosszú téli szünet. Ám, ha vallási oldalról közelítjük meg a kérdést, akkor a kereszténység legnagyobb ünnepe a Húsvét. Hiszen a karácsonykor született gyermek, későbbi kínszenvedésével, halálával és feltámadásával megváltotta az emberiséget. Ennyi ismeret után elevenítsük fel húsvéti szokásainkat és emlékeinket!
Katolikus családban nevelkedtem, így húsvéti előkészületként, az ünnepet megelőző 40 napban, péntekenként részt vettünk keresztúton, ahol „végigjártuk” Jézus szenvedésének állomásait, valamint böjtöt tartottunk. Tartózkodtunk a húsétel fogyasztásától és igyekeztünk napi étkezéseink számát háromra maximalizálni. Akkori gondolkodásmódommal és gyermek lelkületemmel igencsak nagy erőfeszítésembe került mindez. Milyen a gyerek – és sokszor valljuk be, mi is felnőttek - ami tiltva van, arra vágyik, vágyunk a legjobban. Különösen a nagypéntek és az éppen főzött sonka illata, a húsvétra készített süteményekhez kevert krémek okozták (és okozzák mostanság is) számomra a legnagyobb kísértést. Alig vártam, hogy nagyszombat legyen és végre egy kis leeső falatot kóstolhassak a sonkából. Néhány alkalommal a feltámadási misére és a körmenetre is eljutottam, de a hagyomány szerint húsvét vasárnapján az ételszentelési misére mindig mentünk kora reggel. Kosarunkban a festett főtt tojás, sonka, torma, só és bor mellett a házilag készített cipó vagy sós kalács is ott lapult. Alig vártuk, hogy az áldást követően otthon végre tesztelhettük, mennyire csípős is a házitorma és milyen harmóniában vannak húsvéti ételeink együtt fogyasztva.
Húsvéti népszokásaink közé nem csak a hagyományos ételek készítése, hanem a húsvét (másnapján) hétfőn esedékes locsolás is hozzátartozik. Ennek hagyományát tisztelve hímes tojással jutalmazták a legényeket a lányok. A fiúk általában csapatokban járták a lányos házakat. Régen még hideg kúti víz volt a legbiztosabb „locsolószer”, amelyre egytől-egyig felébredtek a lányok, de még a környék lakói is. A lányok mindig izgatottan várták, hogy a saját készítésű hímes tojásaikat minél több „legénynek” odaadhassák a locsolásért cserébe. Ennek a hagyománynak a vízzel, később illatos vízzel (kölnivel), esetenként szódásszifonnal való „öntözés” lépett a nyomdokaiba. A lányos háznál, különös jelentőséggel bírt, ha locsoltak, hiszen ez már az udvarlást is jelent(h)ette. A tojás pedig a termékenység jelképeként is megjelent.
Családunkban hagyomány, hogy a böjti időszakban jobban odafigyelünk arra, hogy a környezetünkben igyekezzünk önzetlenül minél több jót cselekedni. Nagyböjti lelki napon találkoztam először a „Jócselekedet liszttel”. A gyerekek (és felnőttek) számára is rendkívül motiváló gyűjtési lehetőség, amit kiválóan lehet alkalmazni feladatok lelkesebb elvégzésére egy kis jutalomliszt ellenében. Nálunk ebből készül a húsvéti kalács. Nem csak a lisztet gyűjtjük ebben az időszakban, hanem a vöröshagyma héját is a tojásfestéshez, ugyanis a hagyományos berzseléshez ez szükséges. A húsvéti előkészületeket illetően tehát nem feledkezhetünk meg a tojásfestésről sem. Mi a természetes módszerek hívei vagyunk, így a tojásfestéshez is a természetből vesszük az alapanyagokat. Bár a viaszos karcolást és számos más technikát is kipróbáltam már a tojások díszesebbé tételének érdekében – és eljátszottam a gondolattal, hogy kitanulom a tojáspatkolás mesterségét is – mégis a berzselés mellett döntöttem és maradtam. Ehhez készülődve feltérképezzük az itthon fellelhető nylon harisnyakészletet, hogy legyen mibe csomagolni a festeni való tojásokat. Utolsó fázisként, amit még frissen készítünk elő, a kerti növények levelei – amit a közeli parkból, füves területről gyűjtünk a tojásfestés reggelén. Aztán vöröshagyma héjával együtt főzött, nylonharisnyába tekert zöld növényes tojások lepik el a konyhapultot. Az eredmény önmagáért beszél. Csodálatos… Végül egy kis zsírral bekenjük a harisnyákból kibújtatott tojásokat és máris tálalhatjuk a húsvéti asztalon.
Kisgyermekként számomra még a húsvéti csokitojás-keresés is kalandos játéknak bizonyult, főleg tele pocakkal. Gyermekkoromban igazi fűbe rejtették a finomságokat és élő nyuszit is kergettünk az udvaron, mert apukám nyulak tenyésztésével is foglalkozott. Nekem volt részem felelősségteljes élő nyuszis húsvétban is. A csokinyuszik és a figurát rejtő csokitojások helyett régen még csokibárány volt, mely szimbolizálta a húsvéti bárányt Jézus Krisztust, Isten bárányát, mint az ártatlan áldozati bárányt.
Húsvét ünnepe mozgóünnep. Időpontja minden évben változó, ugyanis húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap. A legkorábbi időpont március 22., a legkésőbbi pedig április 25-e lehet. Idén, nem áprilisi tréfa, április 1. lesz húsvét vasárnapja. Ilyenkor számos településen szerveznek húsvéti kézműves foglalkozást, tojásfestést és hagyományos vödrös locsolást is. A régi idők szokásainak felelevenítése és hagyományok ápolása legyen mindannyiunk számára szívből jövő és várt esemény! Kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket kívánok!